Pünkösd hava

Tavaszutó – Ígéret hava – Borjútor (Virágzó élet) hava

 

A május mindenütt a nyár aggodalmas adventjének tűnik, aminek a jövendő termés féltése volt az alapja. Május az ókorban Európa-szerte engesztelő és tisztító szertartások böjtös időszaka volt. Rómában tilos volt ekkor új ruhát ölteni, házasságot kötni, és házaséletet élni, ekkor takarították ki a templomokat, mosták le az istenszobrokat, mintha csak a hónap előkészület lenne a nyárközépi nagy ünnepekhez. A nép szerelmes szívű legényei május elsején “májusfát” állítanak kedvencük háza elé. E hónap ünnepségei – a majálisok – a tavasz és a nyár örömeinek szólnak. A szerves élet fejlődésének ekkor van a tetőpontja.
Pongrác, Szervác és Bonifác, mint régről fogva tudjuk, könnyen visszacsalogathatja kertjeink rémét a hajnali fagyot, és kárt okozhat veteményeseinkben, sőt még a szőlő-gyümölcs ültetvényekben is. Persze a nagy riadalom előtt célszerű emlékeznünk az agrometeorológusok tapasztalataira, mert a hosszú évtizedek óta folyó meteorológiai megfigyelések elemzése bebizonyította, hogy a fagyosszentekre vonatkozó néphit nem légből kapott állítás.

 

Népi megfigyelések:

– májusi csendes eső, növeli a vetést
– száraz május, száraz esztendő
– ha májusban erősen halljuk a békákat kuruttyolni, úgy igen sok eső lészen
– ha május elején esik, úgy kevés borunk lesz
– nagyon meleg május után esős június következik
– ha májusban a tölgy szépen virágzik, és a cserebogár rajta tanyázik, gyakran fogunk hallani mennydörgést
– sok bort hoz ám a három ác, (Pongrác, Szervác, Bonifác), ha felhőt egyiken se látsz
– Szervác, Pongrác, Bonifác, megharagszik, fagyot ráz
– Pongrác, Szervác, Bonifác, Zsófia is lehet gyász
– Szervác, Pongrác, Bonifác, mind a fagyos szentök, hogy a szőlő el ne fagyjon, füstöljenek kendtök
– májusi meleg eső nagy termés, hideg eső rossz vendég