Szent Iván-napi szokások

_IMG_0471

(Keresztelő Szent János napja)

 Szent Iván nap

Június 24.

 

Szent Iván napja régen az esztendő legjelesebb napjai közétartozott. Az egyház ekkor emlékezett meg Keresztelő Szent János születésnapjáról, akit Szent Iván néven ismertek Délkelet-Európa több ortodox hitű – keleti egyházhoz tartozó – népénél. Nálunk is régi hagyomány ez az elnevezés, amely a bizánci egyház középkori kultikus befolyásából ered.

Ezen a napon ünnepelték a nyári napfordulót, ami tulajdonképpen június 21-én következik be, a hagyomány mégis Szent Ivánhoz kapcsolta. Az ekkor szokásos tűzgyújtás nyilvánvalóan utal a világosságra, a fényre, hiszen június 21-ével kezdődően – pár napon keresztül – a leghosszabbak a nappalok, s a legrövidebbek az éjszakák. Majd a nappalok fokozatosan rövidülnek, az éjszakák pedig hosszabbodnak, míg a téli napforduló (december 21.) ismét meg nem fordítja a helyzetet. Már az ókori népek is észrevették a Nap és a napszakok közötti összefüggést.

_IMG_0504

A napfordulókon ünnepelték az istenként tisztelt Napot. Az ezzel kapcsolatos szokások réges-régen – a kereszténység felvétele előtt, a pogány időkben – kialakultak, az egész akkor ismert világon elterjedtek, s a mai napig fönnmaradtak. A kereszténység felvétele után az egyház igyekezett híveinek lelkében elhomályosítani az ilyen pogány hagyományokat, képzeteket. Ezért tette meg Keresztelő Szent Jánost a nap védőszentjévé, hogy az ő nevében illetőleg az ő segítségül hívásával történjék az ünneplés. A keresztény értelmezés azonban nem bizonyult elég hatékonynak, mert a nap ősi, mágikus jellegéből és célzatából alig veszített valamit. A pogány szokások maradványai megőrződtek, tovább éltek.

_IMG_0537

Így alakult ki, hogy Szent Iván (keresztelő Szent János) napjának hagyományai magukba olvasztották mindazokat  a hiedelmeket, rítusokat, amelyek a nyári napfordulóhoz kapcsolódtak. Iván napjához – a magyar népdal “Virágos Szent Jánosának” napjához – népszokások színes, titokzatos kavalkádja fűződött. Ősi mítoszokból sarjad, és ott lappangtak benne a csillagos ég titkai, a termésvarázslások, a varázsfüvek hiedelmei, a termékenység- és szerelemvarázslás babonái.

Az ünnep csillagászati gyökere tehát a nyári napforduló (június 21.) asztrológiai eseménye, kis naptári elcsúszással (június 24.). Mert ilyenkor a leghosszabb a nappal, legrövidebb az éjszaka. Ezért mondja Szent Iván éjszakáját a népi rigmus világosnak:

“Világos Szent János,

Éjszakád világos,

Míg előtted leszek,

Tiszteletet teszek.

Csak addig világos,

Légy aztán homályos.”

 Európa több népénél tüzek lángoltak fel június 24-ére virradó éjszakán. A nyugat-európai országokban pontosan június 221-én ünnepelték meg a napfordulót.

Észak- és Dél-Magyarországon is hagyomány volt ekkor máglyákat gyújtani. Már a régi források is megemlékeztek a pogány magyarok tűzimádatáról. A tűzkultusz a napév fordulópontjaihoz kötődő rítusok része volt.

A tűzgyújtással a Napot, az új évszakot, a terméshozó nyarat ünnepelték.

_IMG_0496

Szent Iván napja előestéjén a falu apraja-nagyja kiment a faluszélére egy tisztásra, domboldalba, vagy az erdő mellé. Ott tüzet raktak, meghatározott rend szerint körülülték, s azután hosszú éneklésbe kezdtek. Erre utal a szólás: “Hosszú, mint Szent Iván-i ének”. A Szent Iván-i énekes népszokás legfőbb helyszíne a Zoborvidék. Itt találta meg Kodály Zoltán a dalok teljes sorozatát.

Az ünnep lényeges mozzanata a tűzugrás – analógiás mágia – azt célozta, hogy a Nap mindig olyan magasra “ugorjon”, mint ezen a napon. A tűz keresztülugrásakor énekelték a rutafa dalt, belemondva az ugró legény és a leány nevét, vagyis regöléshez hasonlóan jó alkalom volt az egyes párok “összeéneklésére” is. A Szent Iván-i ének eredeti célzata szerint valószínűleg párosító varázslat volt: a kiénekelt leány, legény házasságára irányult. A tüzet szerelmi jelképnek is tekintették. Szerencsés átugrását jó jelnek vették a kötendő házasságra nézve.

A tűzugrás másik célja az egészség biztosítása volt. Ezért nemcsak a házasulandó fiatalok, hanem gyerekek és öregek is át szokták ugrani. Egyes helyeken még a jószágokat is áthajtották rajta, hogy “bajuk ne legyen”.

A szokás alapja a tűz tisztító, gonoszűző erejébe vetett hit. Az ekkor fellángoló tüzekről azt tartották, hogy megvéd köd, jégeső ellen, elősegíti a jó termést. Azért gyújtották a falun kívül, hogy az ártó szellemeket elűzzék. A máglyát több vidéken szabályos négyszög alakúra rakták, rőzséből, zsúpszalmából. Gazt is dobtak rá, azt gondolták ugyanis, ha a gazt elégetik, a gabonájuk tiszta, gyommentes lesz. Néhol csontokból, szemétből, rongyokból kellemetlen szagú füstöt támasztottak, hogy az ördögöt ezzel is elriasszák. Egyesek a mező szélén raktak máglyát, és égő üszkökkel kerülték meg a vetést, hogy ezzel elszigeteljék a gonosz ártó szándékától.

Általános szokás volt az is, hogy a hagyományos tűzrevalón kívül illatos virágokból, gyógynövényekből is raktak a tűzre. Parazsán ontotta illatát a rutafa is, a “Szent Iván füve”. Ezt a növényt seprőrutának, istenfájának is nevezték, a feudalizmus korában a tisztaság jelképe volt, gyógy- és fűszernövényként használták. Más gyógynövényeket is füstöltek a tűz fölött, hogy azok hatékonyabbak legyenek, tisztesfüvön, csalánon, bodzán kívül papsajtot is tartottak a tűz fölé, és ezt mondták:

“Tisztes légy, hasznos légy, Majoranna bukros légy.”

Az idős asszonyok és férfiak sötétedéskor elindultak a határba – szentiván bogarat gyűjteni, hogy elkerülje a házat a baj. Egyesek holdvilágnál gyógyfüvet szedtek, mert a hiedelem szerint a Szent Iván éjszakáján gyűjtött növényeknek a legerősebb a gyógyító hatása.

Sokan úgy vélték, hogy ere a napra “megszólal” a gabona, azaz “szőkülni kezd”. Szent Iván napját idő- és termésjósló napként is számon tartották. Úgy hitték, negyven napig olyan lesz az idő, mint ezen a napon, a “János napi zivatar, negyven napig elkavar”, ha megszólal a kakukk Szent Iván-napon, olcsó lesz a gabona.

Kategória: Hónapsoroló, Jeles napok, ünnepi szokások, Július | Szóljon hozzá most!

PÜNKÖSD

punkosd

A húsvét utáni ötvenedik napon, vasárnap ünnepli a keresztény világ a Szentlélek eljövetelét és egyben az egyház megalapítását, azaz pünkösd napját. A pünkösd elnevezés a görög pentekosztész, azaz ötvenedik szóból származik, és minden évben május 10-e és június 13-a közé esik. Pünkösdöt a keresztény egyház születésnapjának is tartják.
Piros Pünkösd napját ezer éve virággal köszöntik Európa sok országában. Jól tudták a régiek, ilyenkor meg kell állni egy pillanatra. A nagy nyári munkák előtt ünnepelni kell. Köszönteni az új életet, imádkozni a bő termésért, gyermekáldásért. A templomokban évről évre megemlékeztek erről a napról, a lángnyelveket a pünkösdi rózsa szirmaival helyettesítették, a Szentlélek jelképeként fehér galambot repítettek szabadon. A lányok és asszonyok bíborvörös ruhába öltöztek, befont copfjukat a hagyomány szerint a bal vállukra kanyarítva, a férfiak felöltötték ünneplőjüket es kezdődhetett a mulatság.

4-287b

Néhány faluban még ma is élnek a pünkösdi hagyományok, játékok, az Alföldön a Pünkösdölés, a Dunántúlon a Pünkösdikirályné járás. A pünkösdikirály választás kezdetben vitézi szokás volt, a katonák maguk közül választottak egy évre királyt. Amolyan legényvirtus volt, lovas versennyel, tűzugrással, tekézéssel. Aki a legderekabbnak bizonyult, egy évig ingyen ihatott a falu kontójára és minden mulatságra hivatalos volt. A pünkösd az udvarlás, párválasztás ideje. Ilyenkor enyhültek a szigorú szabályok, a leányok bátran mutatkozhattak választottjukkal.
A Pünkösdikirályné járáshoz a legszebb kislányt választották meg kiskirálynénak, ami nagy tisztesség volt. Mise után házról házra jártak jókívánságokkal, versekkel, énekekkel köszöntve a háziakat, virággal szórták be a szobát. A játék végén a háziak megkérdezték a lányokat: Hadd látom a királynétokat édes-e vagy savanyú? Fellebentve a díszes kendőt megcsiklandozzák a kislány állát. Ha a királyné mosolyog, de a fogát a világért sem villanthatja ki, megnyugszanak a háziak, mert jó lesz a termés. Ekkor a háziak almát, tojást, kolbászt, pénzt ajándékoztak a jókívánóknak.

8069

 pünkösd 01

Kategória: Jeles napok, ünnepi szokások, Május | Szóljon hozzá most!

PONGRÁC, SZERVÁC, BONIFÁC (FAGYOSSZENTEK)

MÁJUS 12., 13., 14. PONGRÁC, SZERVÁC, BONIFÁC (FAGYOSSZENTEK)

fagyosszentek-11

A szentek legendája és az időjárással kapcsolatos megfigyelés között nincsen összefüggés, a néphagyomány azonban teremtett. Topolyán úgy tartották: „Pongrác kánikulában subában megfagyott, Szervác a Tisza közepén víz nélkül megfulladt, Bonifácot pedig agyoncsipkedték a szunyogok – ezért haragusznak ránk emberekre és évről-évre visszajönnek, hogy bosszantsanak bennünket” (Borus 1981: 53). Berettyóújfalusi rigmus szerint: „Szervác, Pongrác, Bonifác megharagszik, fagyot ráz” (Sándor M. 1976: 223). Nagydobronyban úgy tartották, ha fagyosszentekkor nagy a hideg, akkor rossz termés várható. Zagyvarékason úgy vélték, ha fagyosszentekkor nincs felhő, akkor sok bor lesz (Pócs 1964: 33). A Drávaszögben, Vörösmarton erről regula szól:

Sok bort hoz a három ác,
Szervác, Pongrác, Bonifác,
Ha felhőt egyiken se látsz!
(Lábadi 1988a: 300)
Ferencszállási mondóka, ugyancsak a szőlővel kapcsolatos:
Szervác, Pongrác, Bonifác; mind a fagyosszentök,
Hogy a szöllő e ne fagyjon füstöljetnek kendtök!
(Bálint S. 1980b: 275)
Az Ipoly menti néphit szerint a fagyosszentek után következő Zsófia is hozhatott fagyot. Ipolybalogon mondogatták
Pongrác, Szervác, Bonifác,
Zsófia is lehet gyász.
(Csáky 1987: 149)

A földművelő munkában a fagyosszenteket többnyire megvárták, és csak utána ültették az uborkát, babot, paradicsomot.

Kategória: Hónapsoroló, Május | Szóljon hozzá most!

Pünkösd hava

Május

Pünkösd hava

Tavaszutó – Ígéret hava – Borjútor (Virágzó élet) hava

 

A május mindenütt a nyár aggodalmas adventjének tűnik, aminek a jövendő termés féltése volt az alapja. Május az ókorban Európa-szerte engesztelő és tisztító szertartások böjtös időszaka volt. Rómában tilos volt ekkor új ruhát ölteni, házasságot kötni, és házaséletet élni, ekkor takarították ki a templomokat, mosták le az istenszobrokat, mintha csak a hónap előkészület lenne a nyárközépi nagy ünnepekhez. A nép szerelmes szívű legényei május elsején “májusfát” állítanak kedvencük háza elé. E hónap ünnepségei – a majálisok – a tavasz és a nyár örömeinek szólnak. A szerves élet fejlődésének ekkor van a tetőpontja.
Pongrác, Szervác és Bonifác, mint régről fogva tudjuk, könnyen visszacsalogathatja kertjeink rémét a hajnali fagyot, és kárt okozhat veteményeseinkben, sőt még a szőlő-gyümölcs ültetvényekben is. Persze a nagy riadalom előtt célszerű emlékeznünk az agrometeorológusok tapasztalataira, mert a hosszú évtizedek óta folyó meteorológiai megfigyelések elemzése bebizonyította, hogy a fagyosszentekre vonatkozó néphit nem légből kapott állítás.

 

Népi megfigyelések:

– májusi csendes eső, növeli a vetést
– száraz május, száraz esztendő
– ha májusban erősen halljuk a békákat kuruttyolni, úgy igen sok eső lészen
– ha május elején esik, úgy kevés borunk lesz
– nagyon meleg május után esős június következik
– ha májusban a tölgy szépen virágzik, és a cserebogár rajta tanyázik, gyakran fogunk hallani mennydörgést
– sok bort hoz ám a három ác, (Pongrác, Szervác, Bonifác), ha felhőt egyiken se látsz
– Szervác, Pongrác, Bonifác, megharagszik, fagyot ráz
– Pongrác, Szervác, Bonifác, Zsófia is lehet gyász
– Szervác, Pongrác, Bonifác, mind a fagyos szentök, hogy a szőlő el ne fagyjon, füstöljenek kendtök
– májusi meleg eső nagy termés, hideg eső rossz vendég

 

Kategória: Hónapsoroló, Május | Szóljon hozzá most!

„A világfa tetején”

95073549_2887747204671335_1029889701101699072_n

Fotó forrása: Internet

Amikor a természet már zöldbe öltözött, annak a hónapnak az első éjszakáján állítják fel a magyar falvakban a májusfát. A közeli erdőben titokban kivágott, sudár törzsű fiatal fának május elsejének reggelén ott kell állnia a lányos házak kapujában. Sötétben díszítik föl, és a legények egy üveg bort is odakötöznek az ágak közé.
Az elevenen lobogó heteken át hirdeti az újjászületés diadalát. Lombkoronáját színes szalagok ékesítik, amelyek a tavaszi szélben folyton zizegnek, sustorognak. Netán beszélnek?
Többfelé külön népszokás az is, hogy a fát eltávolítják – »kitáncolják« –, mielőtt a zöldje elszárad. Valakinek ekkor föl kell másznia a fára, hogy a palackot lehozza. Ez az ünnep csúcspontja, nézősereg izgul a produkció sikeréért. Tréfás kedvű fiúk gyakran elkövetnek egy csínyt. Csúszósra szappanozzák a fa törzsét, így nehezítve társuk feljutását.
Miközben görcsösen szorítja magához a fiatal nyárfa fogódzók nélküli derekát, és centiméterről centiméterre igyekszik fölfelé, valahol legbelül érzi-tudja a kislegény: nem játék ez.
Feladatot teljesít, ő a kiválasztott.”

Kunkovács László: Táltoserő (folkMAGazin 2006/6)

http://folkmagazin.hu/flipbook/index.php…

Kategória: Jeles napok, ünnepi szokások, Május | Szóljon hozzá most!